Hat hónapos lettem
Egyéves kor előtt a gyerekeknél is minden hónapot számolnak, és a hatodik külön is kitüntetett. Hat hónapja indítottam ezt a Substack hírlevelet, visszatekintés és ars poetica következik.

Egyre többen írnak a világon, és még ennél is több a tartalom (ún. kontent, amibe belefér minden, tényleg minden), ráadásul az AI is beszállt, és vannak, akik már olyan kurzusokat adnak el, hogy hogyan írass könyvet mesterséges intelligenciával, majd hogyan értékesítsd sikeresen Amazonon. (Kurzusokat eladni különben is jobb biznisz, mint bármi mást csinálni.) És ki tudja, talán pár év múlva már azt is tudni fogja az AI, mi az irónia, vagy az allegória, és pont olyan jó szövegeket ír majd, mint az ember. Vagy még jobbakat, mert hát, nem ember - és ez a szerencse.
Mert a művészetben éppen az az értékes, ami emberi. Mert az ember reflektál benne önmagára, a többi emberre, a világra. Ha nincs ember, akkor nem sokat számít a szöveg, mert akkor nincs jelentés, akkor nincs mögötte semmi.
„Gondolkodjunk együtt a világról, könyvekbe és szavak mögé bújva.” Ezt a mottót találtam ki hat hónapja, amikor útjára indítottam ezt a magazin-hírlevelet. Mert számomra ez az érték, a reflektálás, és a szabad gondolkodás, vagyis az, hogy meghatározzuk a gondolkodásunk irányát, és képesek vagyunk perspektívát váltani. Na, persze, a szabad gondolkodás is csak úgy megy nekünk, mint a szabadság, de hát ez a szép az eszményekben. Különben meg, az életre való mindennemű törekvés úgyis a halálhoz vezet végül. Azért mégis csináljuk.
Az olvasás pedig fontos része ennek. Nem, nem a cikkek gyors átfutása, egy magazin átlapozása, vagy rövid összefoglalók elolvasása. Hanem az az olvasás, amihez idő és figyelem kell. Elmélyedés.
Annyira megszoktuk, hogy az információ azonnal elérhető, akármekkora mennyiségben, hogy az agyunkra is szinte úgy gondolunk, mint egy gépre, amibe csak be kell táplálni a megfelelő adatokat, minél gyorsabban. Ennek nagyjából az az eredménye, hogy most már nemcsak a gyerekneveléshez és a focihoz ért mindenki, hanem mindenhez. Az adatok viszont nemcsak ellentmondanak egymásnak, hanem szinte bármihez találhatunk adatot, amit el akarunk hinni. Azt hisszük, a tudás formál minket, de valójában csak kiszolgáljuk magunkat vele, és emiatt gyakran egyre távolabb kerülünk a valóságtól, és egymástól is.
Tudom, nem a könyvek fogják megváltani a világot (na jó, mint minden szenvedélyes és konok író-olvasó, azért remélem, hogy részben talán mégis), de az én világomat az olvasás és az utazás tágítja, három évtizede már. Szeretném, ha az írásaim arra buzdítanának minél többeteket, hogy időről-időre belemerüljetek és teljesen elvesszetek egy jó könyvben. Hogy közösen fedezzük fel azt, hogy a klasszikus és kortárs irodalom gyöngyszemei hogyan kapcsolhatók össze a világ megértésével. És, persze, olvasok szórakoztató irodalmat is, és azon darabjairól, amik többet hordoznak magukban a néhány estés kikapcsolódásnál, szintén írok.
De ami a legtöbbet jelentette számomra az elmúlt fél évben, az a novelláim publikálása. Egy füzérbe tartoznak ezek a novellák, hétköznapi helyzetekről szólnak, egy-egy megélésről, vagy döntésről, de más-más emberekről, más perspektívából. Reflektálások az életre, az emberre, és reflektálásra hívnak titeket is. Kéthetente jelenik meg a következő - itt pedig megtalálod az eddigi összeset.
A hat hónap alatt írtam sokféle cikket, most ebből hoztam el a ti kedvenceiteket. Íme, amik a legtöbb kattintást kapták:
Ezek pedig azok, amik nem kaptak annyi figyelmet, mint amennyire én szerettem őket megírni (és a hozzájuk tartozó könyveket elolvasni):
A karrierista anyuka új típusa (Liane Moriarty: Add vissza az életem!)
Jane Austen merengések: az introvertált hősnő, akire szükségünk van (Jane Austen: A mansfieldi kastély)
Célia - a szabadság terhe (Rakovszky Zsuzsa: Célia)
Köszönöm mindannyiótoknak, hogy itt vagytok. Ez a hírlevél a ti támogatásotokra épül. Nincsenek reklámok, sem megrendelők. Támogatni pedig azzal tudtok, hogy feliratkoztok, és ha megtehetitek, havi hozzájárulást küldtök nekem. A cikkeim ingyen olvashatók bárki számára, és a novelláimba is bele tudtok olvasni ingyen. De a teljes novellákat azoknak szánom köszönetképp, akik anyagilag is támogatnak, és ezáltal lehetővé teszik, hogy megszülessenek, vagyis hogy rendszeresen írjak. Remélem, még sokáig.