Miért fizessek online tartalomért?

Miközben az interneten ingyen van minden.

Oké, nagy levegő. Olyan régóta szeretnék már erről írni, és mostanra már bőven el is késtem vele, mégis leülök és leírom, elejétől végéig, mert nem tudom nem leírni.

Tíz éve blogolok. Naivan és csillogó szemmel kezdtem, hiszen az internet az pont az a hely, ahol végre bárki hangja hallatszódhat, ahol bárkiből lehet író, mert ehhez főleg és elsősorban írni kell.

Nem, ezt azért nem képzeltem. De naiv voltam, talán ma is az vagyok, vagy őrült, mert még mindig nem adtam fel. Mindenesetre hobbi-bloggerből lassacskán professzionális lettem, van jövedelmem abból, hogy blogolok (nem, nem ebből élek, a kettő nem ugyanaz). Kiadtam a saját regényemet is, és olyan mélyre merültem a marketing és értékesítés világában, hogy azt hittem, megfulladok, mielőtt felúsznék megint a felszínre levegőért. De nem, az ember több mindent kibír, mint hinné, habár nem vagyok benne biztos, hogy ez feltétlen előnyös számára, vagy az emberiség számára.

Mindenesetre az évek alatt sok mindenre rájöttem - és biztosan sok minden van, amire nem. Nyilván az előbbit tudom megosztani veletek. Hozzátok a kávét, mert mire ezt átfutjátok, ki fog hűlni.

forrás: Canva

Ingyenebéd márpedig nincs

Kezdjük is egy vaskos közhellyel, amit mégsem hagyhatok ki, mert igaz és alapvető: nem, az interneten nem ingyen vannak a dolgok. Ha ezt hiszed, az azért van, mert nem látod át az üzleti modellt. A tartalomgyártók, akiknek a tartalmait olvasod, belőled élnek, csak nem biztos, hogy pontosan tudod, mivel fizetsz a tartalomért. Olyan ugyanis nem létezik (még mindig, és soha nem is fog), hogy ingyenes minőségi tartalom.

Olyan írók, újságírók, bloggerek vannak, akik minőségi tartalmat adnak ki a kezük közül, de ezeket a tartalmakat elkészíteni idő- és energiaigényes dolog, és még a bloggerekre jellemző leginkább, hogy eleinte valóban ingyen és lelkesedésből foglalkoznak ezzel (tapasztalat, igen, személyes is). De egy idő után mindenki rájön, hogy ez a fajta tartalomgyártás hobbinak túl erőforrásigényes, ha meg nem hobbi, akkor hol a fizetség?

Pénzt keresni az online tartalomból többféleképp lehet. Vagy az oldaladra kitett reklámokból, vagy különféle termékek, szolgáltatások (a sajátod vagy a másé) eladásából jöhet be pénz. Vagy közvetlenül az olvasóid fizetnek neked - akkor, ugye, már nem ingyenes a tartalmad, vagy csak részben az.

“Maradjon ingyenes, nem zavar a reklám.” Csakhogy nem érted a lényeget. Ha egy blogger reklámokból él, akkor muszáj, hogy sokan kattintsanak az írásaira, különben nem lesz elég bevétele. Bizonyos témákról nem fog írni, mert nem hoznak elég széleskörű elérést. Ha kicsit hergelni kell, akkor hergelni fog (ki ízlésesebben, ki kevésbé), ráugrik az újdonságokra, aktuális divatra, és olyanná válik, mint az újságok, miközben még mindig próbál annak tűnni, aki eleinte volt: független bloggernek. Ez nem ítélet, hanem megállapítás. A függetlenségnek ára van.

Az, aki termékek vagy szolgáltatások utáni jutalékból él, olyan szolgáltatásokat és termékeket fog ajánlani, amik után nagy jutalékot kap. Tudod, mint az “ingyenes pénzügyi tanácsadók”, akik olyan befektetést ajánlanak neked, ami után a legmagasabb az ő jutalékuk. Persze, lehet ezt etikusa(bba)n is, és csak akkor ajánlani, ha a jutalék is jó, meg a termék is jó, de akkor is az a helyzet, hogy nem a te érdekeid itt az elsők. Vannak termékek és szolgáltatások (minden területen a főzéstől a szépségápoláson át az utazásig), melyeket tipikusan rengeteg blogon ajánlanak, és nem rosszak éppen, de vannak náluk jobb ajánlatok is azon a területen, csak épp azok nem adnak elég jutalékot (vagy semennyit) az eladás után. Így aztán nem kerülnek be az aktuális “legjobb” listákba, és egyik cikkben sem lesznek megemlítve, ami szuper tippekkel látja el a nagyérdeműt, hogy mit vegyen a feleségének karácsonyra, vagy milyen krémet használjon érzékeny arcbőrre.

Amikor “komolyan” akartam végre blogolni, és először vettem saját domain nevet és tárhelyet, és rákerestem, melyik szolgáltatónál érdemes, na, találjátok ki, kiket találtam. Nem fogom leírni a nevüket, mert nem akarok pert nem az a lényeg, de elég hamar kiderült, hogy nem azért ajánlotta őket kezdő bloggerek számára nyakra-főre mindenki, online újság és függetlennek mondott bloggerek hada, mert annyira jók, hanem mert annyira jó jutalékot adnak, ha rajtad keresztül szereznek új ügyfelet.

A témák maguk sem kiegyensúlyozottak, persze. Vannak témák, amikben sok a pénz (szépség, életmód, ruhák, sport, utazás), és vannak, amikben lényegénél fogva kevesebb. Például a minimalizmus. Az erről szóló blogok igencsak elborzasztó példái annak, mennyire a fogyasztói társadalom alkotórésze a minimalista blogger is, akinek épp arra kéne buzdítani, hogy kevesebb cuccal is lehet élni, csakhogy abból nem tud megélni, ha az emberek soha semmit nem vesznek, ezért a minimalizmust is ki kell forgatni, tupírozni, színesíteni, stílusosítani…

Félreértés ne essék, a legtöbb blogger nem titkolja, hogy pénzt kap az eladott termékekért, hogy az oldalán lévő reklámok bevételét ő kapja, hogy együttműködései vannak cégekkel. Ezt fel is kell tüntetni a blogokon, törvény szabályozza. Mégis úgy érzem, a legtöbb olvasó ennek ellenére sem érti, mit jelent ez. “Igen, igen, de attól ő még egy független blogger, felvállalja a véleményét, arról ír, amiről akar.” Igen, írhatna arról, időnként talán fog is, de leginkább nem fog, mert van esze és üzleti stratégiája, és a kenyérért pénzzel kell fizetni neki is, mint bárki másnak.

Bárki hangja hallatszódhat?

Tegyük félre most azt a paradoxont, hogy ha mindenki beszél, akkor senki hangja sem fog hallatszódni. Inkább nézzük meg, hogyan jut el az információ ahhoz, aki keresi. A válasz nagy valószínűséggel a Google, esetleg a YouTube keresője, újabban a ChatGPT.

De ha te kezdesz egy blogot, és mondjuk, Bécsről szól, mert ott élsz, ismered minden zegzugát, tudod, mik a legjobb kávézói és éttermei, mik a legjobb programok a városban bármely évszakban, gyerekkel, barátnővel vagy anyóssal, és ezeket részletesen, szórakoztatóan, gyönyörű képekkel kísérve megírod a blogodra, az még kevés. Hasonló a helyzet, ha, mondjuk, állatorvos vagy, és mindent tudsz és leírsz a házikedvencek ügyes-bajos dolgairól. Az embereknek először meg kell találniuk a blogodat.

Igen, itt jön képbe a SEO, vagyis a Search Engine Optimization, magyarul keresőoptimalizálás, és a Google, aki, túlzás nélkül mondható, uralja az internetet, és rajta múlik, mi az az információ, ami ott elérhető. Persze, ott van a Bing vagy a DuckDuckGo, és egyéb keresőmotorok is, de a realitás az, hogy a legtöbben mégiscsak a Google-höz fordulnak - aki, meglepetés, nem téged szolgál ki, hanem profitot termel belőled.

A Google pedig mit mond? Hogy azokat a tartalmakat sorolja előre, amelyek a felhasználók számára a leghasznosabbak. A “legjobbak”. Aham. Nyilván ezért fizetett hirdetés a legelső néhány találat (persze, feltüntetik, hogy szponzorált).

Igazából bármit mondhatnak, mert valójában senki sem tudja pontosan, mi alapján sorolja be az oldalakat a Google a találati listáiba. Az azonban tapasztalati úton is látszik, hogy nem a jó minőségű, eredeti tartalom győz, és friss, független blogok soha nem tudják megverni a nagyobb domain autoritású (ha nem tudod pontosan, mi ez, nyugodtan cseréld le a “nagyobb hatalmú” szókapcsolatra, nem lesz messze az igazságtól), régebbi online magazinokat és hírújságokat. Az pedig teljesen biztos, hogy az ezekbe a találati listákba való bekerüléstől és az ottani rangsortól függ, kihez is juthat el a hangod.

Az utóbbi évek, ez az utóbbi fél év különösen, elég sok bizonyítékot hoztak arra, hogy néhány nagy cég uralja az internetet is, és azt fogod ott elsősorban látni, amit ők mutatnak neked. Sokan szeretnék, ha elhinnéd, hogy nem így van, mert ők addig keresnek pénzt rajtad, amíg övék a figyelmed. Az online tartalomgyártás ugyanis a figyelmedből él, a te érdeked pedig - beleértve azt is, hogy minőségi és eredeti tartalmat kapj - sokadlagos.

Mi a megoldás?

Olvass engem, mert én őszintén leírom, mik a problémák a világgal, sőt, instant, emészthető megoldásokat is kínálok átlagosan 10 perc alatt elolvasható cikkekben (nem ilyen hosszúakban, mint ez, ne aggódj, becsszó, tudom, hogy mindjárt indulnod kell a gyerekért az oviba). Nem fárasztalak reklámokkal, és nem akarok eladni neked semmit, mert egy milliomos nagybácsim nemrég távozott az élők sorából, és már az ókori görögöktől is megtanulhatta a világ, hogy bizonyos vagyon megléte márpedig garancia a függetlenségre. Egyszerűen csak szeretném, ha bölcs meglátásaim sugároznának boldogra és boldogtalanra, mint a napfény. Az alagút végén.

Na, ha még nem hagytál itt, akkor remélem, jót nevettél. Most pedig több komolyságot kérnék az osztálytól, hogy egykori kedves magyar tanárnőmet idézzem. Tehát.

Ha végre nem a figyelem megszerzése a célod íróként, mert tudod, figyelnek rád, akkor te meg figyelhetsz arra, hogy jó szöveget írj, értéket teremts. Ha a közönséged közvetlenül fizet neked az írásaidért, akkor nem kell azon agyalnod, hogy milyen úton-módon tudod pénzzé tenni őket - igen, az olvasóidat. Akkor nem kell arról írnod, ami SEO-szempontból előnyös, ami nagyszámú kattintást hoz (a reklámbevétel miatt), nem kell, hogy mindenáron legyen kapcsolt termék vagy szolgáltatás, nem kell meglovagolnod a trendeket mindenáron. Akkor szabadságod van, korlátos, persze, ahogy te magad is korlátok közt élsz, de mégsem az a média rángat pórázon, aminek alternatívájaként jöttek létre egykor, és aminek mára kevés kivételtől eltekintve rabszolgájává váltak a blogok.

Nem, nem én leszek a szent, aki kiemelkedik ebből a mocsokból. Ugyanakkor régóta gondolkodom, hogyan tudnék úgy írni, hogy az értéket teremtsen másoknak és fenntartható legyen számomra. Továbbá belefáradtam, hogy monstrum médiacégek gépezeteivel versenyezzek, és aztán keressem, mit csinálok rosszul, amiért alulmaradok egy olyan versenyben, amiben sosem volt esélyem. Esélyt keresek. Mert szeretek írni, ez a lételemem.

Blog helyett: friss írások hírlevél formájában

Szeretnék többet írni. Erős szövegeket, elgondolkodtató szösszeneteket, részletes könyvajánlókat, novellákat, regényeket. Azoknak, akik számára az írásaim értékesek.

A szerzői blogom megmarad, hébe-hóba talán lesznek rajta új írások. De rendszeresen a Substacken fogok publikálni, ahol jelenleg az írásaim teljesen ingyen elérhetőek, a hozzájárulás önkéntes, és ez így is fog maradni. A Substack e-mailben küldi ki az írásaimat mindazoknak, akik fel vannak iratkozva a csatornámra, valamint ezen a csatornán megtalálható az összes valaha közzétett írás.

A Substack blog és hírlevél egyben, és a jelenlegi szerzői blogom írásait váltja le egy olvasókkal sokkal közvetlenebb kapcsolatot elősegítő platformra (egykor blogolni kezdő, tíz évvel ezelőtti önmagam nagyon megdöbben most ezen a mondaton), és egy olyanra, ahol az író nem azért nem hal éhen, mert reklámokat nyom az arcodba, és minden tizedik olvasónak próbál eladni valamit, hanem azért, mert olvasói rendszeresen támogatják annyival, amit lehetőségük megenged. Ha pedig senki nem dobna műanyag zacskókat az óceánba, akkor nem halnának meg tengeri madarak tízezrei. Mert sok kicsi azért hátha megy valamire, és az írás pénzügyi fenntarthatóságának is vannak emberbarát modelljei. Vagy nincsenek, de ez még a jövő zenéje.

Novellák és további regények

Első regényem továbbra is megvásárolható a blogomon (egyelőre e-könyv formában), de hogy azóta készülő újabb regényem és novelláim hogyan és hol lesznek elérhetők, azt is hamarosan elmesélem. Nem ingyen. Tudom, tudom, hatszor átírtam ezt a cikket, mert tisztában vagyok vele, milyen indulatokat tud kiváltani, amikor egyes irogató emberek úgy akarnak tenni, mintha az írás rendes munka lenne, amiért fizetséget várhatnak, amikor ráadásul a neten ingyen lehet olvasni mindenfélét. Ha veled is ez a helyzet, kérlek, kezdd elölről ezt a cikket, és ismételd ezt mindaddig, míg ez az érzés fennáll.

Ha ellenben az váltott ki belőled érzelmeket, hogy novelláim és további regényeim várhatóak, kérlek, azonnal írd meg nekem, hogy emberiségbe vetett (és rég elveszett) hitemnek töredékét ezennel visszaadd. Ezen írásaim megosztására pedig olyan megoldást választok, amivel szintén közvetlenül támogathat az, aki elolvassa őket, én pedig alacsonyan tarthatom a hozzájárulás összegét, hogy minél többetekhez eljuthassanak az írásaim. Nem, ezúttal nem a magánkiadás lesz az (elmondjam, miért?). Hamarosan mesélek róla.