Jane Austen merengések: az introvertált hősnő, akire szükségünk van

Miért szeretem Fanny Price-t, aki szinte semmiben nem felel meg a hősnő ideálnak?

Jane Austen szeret provokálni, és A mansfieldi kastély (is) kitűnő példája ennek. Megszoktuk - a mai világban, meg mindig is - az energikus, magával ragadó hősnőket, akik pimaszok és imádnivalók, erre Austen idelöki nekünk Fanny Price-t.

Fanny félénk, csendes, rendkívül visszahúzódó, és elég ünneprontónak tűnik időnként. Túlérett. Túl komoly. Egyesek szerint unalmas, prűd és jelentéktelen. Nem az a hősnő, akire a legtöbben hasonlítani szeretnének. Ugyanakkor Fanny kedves, figyelmes, okos és érzékeny lelkű. Hűségesen és odaadóan tud szeretni, remekül tud hallgatni (és meghallgatni!), és tisztelettel bánik mindenkivel, függetlenül attól, hogy az illető rászolgált-e. Nem lehet üres kedveskedéssel lefegyverezni, ítélete megfontolt és józan.

Tudom, ezzel a kisebbséghez tartozom, de nekem Fanny Price az egyik kedvenc Jane Austen hősnőm, és már kamaszként is nagyon tudtam szeretni. (Nekem Emmával van bajom, majd egyszer azt is elmesélem.) Habár úgy gondoltam, Mary Crawford illendőbb hősnője lehetne A mansfieldi kastélynak. Na, ebben tévedtem, és ma már azt gondolom, Jane Austen tudta, hogy így fogok érezni, hogy a legtöbben így érzünk, és direkt választott ilyen hősnőt.

Photo by Matt Jones on Unsplash

Mert megszoktuk, hogy olyanokért rajongjunk, akik szellemesek és szórakoztatók, mindenre van egy frappáns válaszuk (igen, mint Mary Crawford), és megszoktuk, hogy egy regény hősnője lenyűgözzön és szórakoztasson minket, és ez valószínűleg Jane Austen korában is így volt, ma meg még inkább. Szeretjük az “erős női karaktereket”, de Fanny Price éppen azt mutatja meg nekünk, mennyire eltorzult fogalmunk van erről az erőről, mennyire az extrovertált, szórakoztató, sőt, kissé pimasz hősöket értjük alatta - amilyen például az általános közkedveltségnek örvendő Elizabeth Bennet a Büszkeség és balítéletben.

Fanny olyan hősnő, aki nem szórakoztat minket. Fanny nem elbűvölő, hanem jó. Erény, szellemesség nélkül, lecsupaszítva. Vannak karakterek a regényben mellette, akik nagy jellemfejlődésen mennek keresztül (leginkább Edmund, Tom Bertram és Sir Thomas), de Fanny változatlan, ugyanolyan a történet elején, mint a végén. Nagyon is illő hősnője egy regénynek, mely kontrasztba állítja a felületességet a szilárdsággal és mélységgel, a bájosságot és kellemességet a jósággal.

Fanny-t elhanyagolt gyerekként látjuk először a történetben, és karaktere rendkívüli pszichológiai igényességgel van megrajzolva. A kisgyermek Fanny szülei házából gazdag nagybácsijához és nagynénijéhez kerül, ijedt, magányos, nagyon meg akar felelni mindenkinek, és sosem felejti el (amit éreztetnek is vele, különösképp Mrs. Norris), hogy ő csak egy könyörületből nevelt szegény rokon. Azzal is tisztában van, hogy az ő viselkedésétől is függ, mennyire segítik a gazdag rokonok a többi testvérét, és tudja, tőle is megvonhatják a támogatásukat, ha méltatlannak ítélik rá.

Fanny nem lehet más, mint amilyen. Gyermek is, alárendelt helyzetben is van, ráadásul természettől fogva introvertált személyiség. Mindezek együtt érthetővé teszik, miért annyira visszahúzódó és passzív, alig szólal meg, mindig a háttérben marad. Szinte láthatatlan, nem sokat törődik vele a többi szereplő sem, és a regény első felében szinte végig a háttérből figyeli a többieket. Ha az írónő nem engedne minket belelátni a gondolataiba, esélyünk se lenne megismerni. De mivel belelátunk, rádöbbenhetünk, hogy Fanny belső világa nagyon is élénk, és hogy mennyire erős hatást gyakorolnak rá a legkisebb apróságok is.

Fanny kedvessége nem olyan, mint Mary Crawfordé, aki csak azért kedves, hogy mások kedveljék, vagy hogy elérjen valamit a kedvességével, vagy mint a Bertram lányoké, akik jólneveltek, de nem jók. Fanny kedvessége valódi figyelemből és jóságból fakad. De nem naiv, és nem könnyű őt megtéveszteni, sőt, mindenkinél tisztábban lát, egyedül ő méri fel jól a Crawford testvérek jellemét, és a viszonyok változását a társaságban színdarab során, és később is.

Amikor pedig arra kerül a sor, kiderül, hogy Fanny nagyon is ki tud állni azért, amit helyesnek tart, még akkor is, amikor mindenki szembefordul vele, és még a szeretett Edmund sem érti őt, sőt, manipulálni akarja. Akkor kiderül, hogy ez a mellőzött, elnyomott, hallgatag kislány megingathatatlan, mint a kőszikla. Önbizalma nem sok van, de amiben hisz, amellett kiáll. Ezért erős Fanny, ezért épül köré a regény.

Fanny Price személyében Jane Austen egy olyan hősnőt alkotott, aki introvertált, háttérbe húzódó, cselekvési szabadsága függő helyzetéből adódóan erősen korlátozott, ugyanakkor morális tartása megingathatatlan. Akivel a sikerorientált, cselekvéshez és szórakoztatáshoz szokott nyugati kultúránk nem nagyon tud mit kezdeni. Ezért van rá nagy szükségünk.