Novella: Szingli

Csalódottan, ugyanakkor megkönnyebülten csukta be maga után az ajtót. Andor ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérje, és esetlenül célozgatott egy következő találkozóra. Na, persze. Még szerencse, hogy ilyen teszetosza, így Kingának nem volt nehéz dolga, hogy lepattintsa. De hogy lehet valaki ennyire vak? Magától nem vette észre, hogy ez a randi egy katasztrófa? Melyik ponton tűnhetett úgy Andornak, hogy ő ezt élvezi, ráadásul megismételné? Talán Andor élvezte? Ezt a kínos feszengést, nehézkes és érdektelen beszélgetést? De hát, így jár, aki online társkeresővel próbálkozik. Nem ez az első felsülése, mégis képes volt elhinni, hogy ezúttal más lesz, mert Andor értelmesnek tűnt, meg mérnök is. És ez az értelmes mérnök képes volt hosszú percekig csendben ülni az asztalnál vele szemben, később a kamaszkorában megnyert sakkversenyek történetével untatni őt, felvidulva a ténytől, hogy végre talált olyan témát, amiről sokat tud beszélni. Kérdezett bármi értelmeset Kingától az egész vacsora alatt? Nem. Hogy nincs-e melege, finom-e a steak, milyen desszertet enne, ezeket megkérdezte, de az a tény, hogy nem egy neveletlen bunkó, nem annyira előny, inkább alapelvárás. Ezenfelül a munkájáról kérdezte. Ennyi. Semmi mélység, érzékenység. Érzelmi intelligencia. Persze, miért pont a társkeresőn akadna ilyen férfiba, mikor sehol máshol sem lehet beléjük akadni. De hát hol a francba ismerkedne? A munkahelyén? A pénzügyi osztályon kevés a férfi, azok többsége is rohan haza, hogy ne késse le a gyereke fürdetését. Áron, mondjuk, szingli, de ha ennyi a választék, akkor Kinga, köszöni szépen, maga is inkább az marad.