Novella: Határátlépés

Adri sírva érkezett aznap is. Összefüggéstelen szavaira meg sem próbált reagálni, inkább átölelte, kihámozta a kabátból. A nő hozzásimult, száját az övére tapasztotta, ezt szerette benne. Kinek kellenek szavak? Adri bújt, csókolt, tapadt, befonta őt, mint egy inda, és olyan hévvel szeretkeztek most is, mintha már csak percek lennének hátra a világ végéig. Igaz, múlt szerdán nem jött, küldött egy üzenetet, hogy ő ezt így képtelen tovább csinálni. Kornél nem reagált, csak kivárt, és ahogy ez lenni szokott, Adri most megint itt volt. Sejtette, hogy nem húzza sokáig. Jött, mint egy fuldokló, az ő karjai közé. Összetapadva töltötték azt az alig egy órát, Adri időnként sírva, miközben ő a hátát simogatta, bele-belecsókolt a nyakába. Vigasztalta, ölelte, hogyne ölelte volna. Ki gondolná, hogy negyvenen túl van, és hogy két gyereket szült? Formás a teste, rendszeresen fut és aerobikozik, arca szép, bőre ápolt, vörösesbarna haja repül utána, biztosan festi, habár ezt sosem kérdezte, Adri meg nem mondta. Mindenesetre a harmincasok többsége fel sem veheti a versenyt vele.
– Mennem kell – súgja most Adri bocsánatkérően, és már pattan is ki az ágyból. – Fél óra múlva kezdődik egy meetingem.
Öt perc alatt magára kapja fekete alsóneműit, bordó blúzát, feszes, fekete farmerét, most már nem sír, megigazítja a sminkjét, felveszi lapos talpú, fekete balerinacipőjét. Kornél ezt is csodálta benne, ezt az összeszedettséget és hatékonyságot. Projektmenedzser, feleség, anya, és mindegyik szerepét gördülékenyen ellátja, sőt, még őrá is jut ideje. No, persze, a vele töltött idő nem kötelesség, de komoly szervezést igényel Adri részéről. Megoldja. Ezek az együttlétek törik meg a hétköznapok mókuskerekét, Kornél is ezért szereti különösen a szerdákat, amikor mindig itthonról dolgozik, Adri pedig, ki tudja, hogyan, de megszervezi, hogy ebédszünet környékén beleférjen ez az utazással együtt másfél óra.
Nincs ideje búcsúzkodni, már rohan is, ez szokott lenni, és Kornél nem bánja. Nem származik sok jó abból, ha beszélgetni kezdenek. Persze, Adri érett nő, okos is, helyén kezeli ezt a kapcsolatot. Ráadásul van saját otthona, családja, munkája, ő éppen csak egy űrt tölt be, de azt milyen jól! Adri tudja, mit várhat, és sosem kérne többet. Azért időnként úgy érezte, nem is a szavaiból, inkább a hallgatásából, a nézéséből, hogy valamit mégiscsak szeretne kérni, de bízott a nő eszében, és abban is, hogy a futó találkák úgysem adnak alkalmat hosszú beszélgetésekre. Az agyonhajszolt, munkahelyén és otthonában egyaránt hasznos alkatrésznek tekintett Adri hozzá gyengédségért jött, és azt ő akart is, tudott is adni. Bizonyos keretek között, persze. Ez a szerdánkénti alkalom pont megfelelt, kiszámítható volt, de nem túl gyakori, nem is túl hosszú, és neki még csak el sem kellett mennie otthonról. A hétvégék úgysem jöhettek szóba, és ezt Kornél nem bánta. Kéthetente ott volt a láthatás a srácokkal, az bőven elég kötöttség.