Kilenc idegen és egy világmegváltó wellness hétvége
Aki bármire képes azért, hogy másokat megmentsen, attól érdemes tartani kissé.
Válságban az életed? Nem tudsz megküzdeni a traumáiddal? Erre a 10 napos wellness programra van szükséged az átalakuláshoz!
Ennek a paródiája Liane Moriarty Kilenc idegen című regénye. Vagy nem is paródia? Vegyünk kilenc embert, vigyük el őket a semmi közepére, az ausztrál vidékre, egy régi kúriából átalakított wellness központba, majd éheztessük és drogozzuk be őket, végül zárjuk be mindannyiukat egy pincében lévő jógastúdióba. Majd a mindent látó olvasó biztonságos szerepéből nézzük végig, ahogy professzionális segítséggel kivetkőznek önmagukból.
Ez az alaptörténete a Kilenc idegennek, ami nem thriller, habár néha olyan, mintha thrillerbe hajlana, aztán mégsem. Jógastúdióba vannak bezárva, nyugi!
A regénynek a legnagyobb erőssége egyben a leggyengébb pontja is: teljes mértékben a karakterekre épít, vagyis minden attól függ, mennyire érdekesek a szereplők és a problémáik. A szereplőgárda igen változatos amúgy, van itt hőhullámokkal és szakmai identitás válsággal küzdő írónő, kiöregedett sztársportoló, wellnessfüggő ügyvéd, önbizalomhiányos, lecserélt feleség és anyuka, fiatal, gazdag, címlapra illően tökéletes(nek tűnő) párocska, valamint egy háromtagú család, akik elsőre teljesen átlagosnak és normálisnak látszanak (ez is gyanús, mi? nem véletlenül).
De nemcsak az átalakulásra érkező vendégekkel foglalkozik a regény, hanem a személyzettel és az igazgatónővel is, az ő motivációikkal, és, persze, traumáikkal. Az egyik legérdekesebb karakter az őrült fanatizmus határát súroló, nárcisztikus igazgatónő, Masha, aki akár akaratuk és későbbi tiltakozásuk ellenére is márpedig megváltoztatja a hozzá segítségért érkezőket. Kifejezetten drasztikus módszerekkel is, melybe azok nem egyeztek bele, ő pedig nem is kérte a beleegyezésüket.
Szereplőink, segítők és segítségre áhítozók egyaránt, magukkal hoznak egy rakat kihívást: házasság és válás, gyász, öngyilkosság, bűntudat, életközepi válság, önelfogadás, érzelemkezelés problémái, pénz, függőségek, étkezési zavarok. Ja, nárcizmus. Mihez lehet ezekkel kezdeni? Tud-e változni az ember, és ha igen, akkor mi kell ehhez?
És hogy valóban érdekes-e a regény ennyitől? Bevallom, az írónő miatt olvastam el, akinek eddig az összes regénye tetszett (különböző mértékben), mert amúgy egy wellness hétvége, mint fő téma, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. De kár lett volna kihagyni. Moriarty-ban nem csalódtam ezúttal sem, árnyaltak a karakterábrázolások, és a különböző nehéz témákhoz is kellő finomsággal nyúl. Ha akadnak olyan szereplők, akikkel azonosulni tudsz, akkor fog igazán tetszeni a regény.